2014. február 11., kedd

Csak...

Csak mégegyszer gyere elő
a résből, hol elbújtál,
gyerekkorom,
csak kő legyek, csak bogár legyek,
és engedj újra füveiddel
játszanom,
még egyszer csak bújj elő,
vízben, kövek alatt rejtező,
félelmes, álmos korom,
ízekben, bőr alatt rejtező.
Ékesen
bújj elő kő alatt
rejtőzködő.

Égő por a lábujjak között
és fényes fűszálak közt
csillogó üveg,
iszap, ragacs és gyors vizek
és szégyen és sötétség
és szédület,
még lehet, hát bújj elő,
vízben, kövek alatt rejtező
félelmes, álmos korom,
ízekben, bőr alatt rejtező.
Fényesen,
bújj elő, kő alatt
rejtőzködő
gyerekkorom.

Tág égbolt alatt,
résben, kövek alatt
futó patak
futó vizek,
még lehet
hát bújj elő
gyerekkorom.

Bereményi Géza

Ma tette fel a húgom ezt a képet az oldalára. Az egyik lány én vagyok, a másik ő, a harmadik egy
rokonunk. Vajon melyikőjük vagyok? :)







4 megjegyzés:

Monika írta...

Háááát,fogas kérdés. Elsőre a nagylányra tippelek,hogy te vagy, de lehet,hogy a kis szőkeség.

Monika írta...

Én viszont nem kívánom vissza a gyerekkoromat .....

Szera írta...

Igen! A szőkeség vagyok én. :)
A 2. bejegyzésedre nem is tudok írni, reagálni. Tudod, hogy miért. <3

Erika írta...

Nem nehez kitalálni, most is így nézel ki :)))))