2016. április 24., vasárnap

Kaotikus...

... nap. Délelőtt bibliatanulmányozáson voltunk egy roma családnál. Soha nem láttam bele a cigányság életébe, mindennapjaiba. Most először. Régóta járunk hozzájuk és egyre jobban megismerjük őket. Megtapasztaltam, hogy milyen a szellemi éhségük, hogy "ösztönből" nem mernék tagadni Isten létét, hogy a hitüket furcsa babonák szövik át, hogy olyan tiszta a szívük, mint a gyerekeknek, hogy milyen tisztelettel vannak irántunk, úgy hívnak minket, hogy a "hívők", hogy milyen örömmel töltötte el a feleséget, hogy én délelőtt 11-kor ettem a rizseshúsból, amit ő készített, hogy milyen hálásan nézett rám, amikor megsimogattam a pocakját, ahol a leendő kisbabája lakik, a 3. , picit nagymamának érzem magam, egy büszke nagyinak, hiszen amikor megtudták, hogy terhes, szóba jött, hogy nem tartják meg, akkor már a lányom tanult velük. Elmondta nekik, hogy Isten számára szent az élet, a még meg nem született baba élete is, hisz az élet a fogantatással kezdődik. Megtartották a babát, 1-2 héten belül megszületik. Láttam a teljes kiszolgáltatottságot, a reménytelenséget... olyan nehéz nekik, hogy ezt el sem tudom mondani. Nagyon szomorú lett a szívem.
Délután kaptuk a hírt, hogy egy drága barátunk, hittestvérünk meghalt. Tudtuk, hogy hamarosan bekövetkezik, de hírtelen olyan fájó hidegség töltötte el a bensőmet. Biztos reménységünk van és mégis nehéz.
Most itt ülök és írok, lehet, hogy soha senki nem olvassa el, talán inkább csak magamhoz szólok, az se baj. De! Hátha jár erre valaki, akinek szintén nehéz a szíve és akkor kicsit támogatjuk egymást, így ismeretlenül is. Olyan kaotikus az élet.
 Fotó: internet

4 megjegyzés:

Katalin írta...

mindig van(nak), akik "olvas(nak)", sosem csak magadnak írsz :)

és igen, kaotikus az élet
mindenhol az
nem tudjuk, csak mi látjuk annak? talán mert nem mindig látjuk át az okát, fel nem fogjuk az értelmét?
nem tudom, nem látom, a nehéz sorban élőknek tényleg kell-e még egy nehezék, nem tudom, jövőbe sem látok
romantikus vagyok, szeretném hinni, hogy a rábeszélt élettel kezd majd valamit az az újszülött

és még annyi mindent lehetne mondani

Szera írta...

Kedves Katalin! Köszönöm, hogy szóltál hozzám! :)Én úgy gondolom, hogy vannak objektív és vannak szubjektív dolgok. Az élet tisztele szerintem objektív, de hát nem vagyunk egyformák. Minden új születés egy új lehetőség, hiszem, hogy ezt nem vehetjük el senkitől! ÉS igazad van, annyi mindent lehetne még mondani. Legyen nagyon szép napod! ✿✿✿

Leki-Rita írta...

... Mindennek rendelt ideje van és ideje van az ég alatt minden akaratnak.
Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak; ideje az ültetésnek, ideje annak kiszaggatásának, a mi ültettetett.
Ideje van a megölésnek és ideje a meggyógyításnak; ideje a rontásnak és ideje az építésnek.Ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek...

Szera írta...

Ez így van Rita!♥